A franciák még a mocsárrészeg, félmeztelen, teletetkós, leszmégmárszejmagyarfaluzó szurkolókra is mosolyognak, és diszkréten félrenéznek, amikor sugárúti cserjébe hugyozót látnak.
Az osztrák drukkerek a kórusban koncsitázás után is gratuláltak az utcán a magyaroknak.
Jó pár izlandi a kifütyüléses döntetlen után piros-fehér-zöld zászlóval a vállán énekelte és riariázta végig Marseille-t, s tán akkor is ezt teszi, ha érti, mit jelent az „izlandi cigányok, basszátok az anyátok”.
A portugáloknak nehezebb dolguk lesz, mert rájuk a magyar ultrák legütősebb rigmusa, a „Christiano homoszexuál, homoszexuál, homoszexuáááál” vár.
A férfias melegezés bemelegítésül felhangzott már Bordeaux-ban, Marseille-ben, stadionban és utcán, vonaton és metróban, óceán- és tengerparti kempingekben, de a nagybevetés Lyonban lesz.
Lőhet Böde kettőt, kötényezhet Nagy Ádám, trükközhet Király, ha Ronaldo kiakad, azzal lesz tele a sajtó. Nem kéne.
Meg egyébként is ünnepelni jöttünk, nem buzizni, nem háborúzni.
