Péntek este barátságos mérkőzést játszott Magyarország válogatottja Elefántcsontpart ellen. A gólnélküli döntetlen sok újdonságot és kiemelkedő teljesítményt nem hozott, ellenben pár dolog még világosabbá vált.
A legfontosabb talán, hogy válogatottunk legnagyobb ereje a csapategységben rejlik, a játékosok kizárólag csapatként lesznek képesek pontot/pontokat rabolni a nyári Európa-bajnokságon. Bernd Storck folytatta a Dárdai Pál által megjelölt utat és hosszú évek után egy viszonylag stabil védelmet sikerült hátul felépíteni.
A középpályán Nagy Ádám kreatív és bátor játéka, remek passzai mellett Kleinheisler László harcossága és Gera Zoltán rutinja jelentheti a különbséget az ellenfelek ellen.
Elől viszont sok kritika éri a szövetségi kapitányt Szalai Ádám állandó játéklehetősége miatt. Nincs ebben semmi új, már Dárdai Pált sem értették sokan, miért hagyja a kezdőben a kétségtelenül formán kívűl lévő csatárt. Meccseink alatt sokunk számára világossá vált az oka, azonban többen még mindig nem értik meg, még a mai mérkőzés után sem.
Nagy reményekkel érkezünk erre a kontinenstornára. Ha kimondva nincs is, de a szurkolók és a szakma egy része is győzelmet vár Izland ellen és pontot, pontokat a “nagyoktól”.
Pedig hiába a nagy küzdés és a pótselejtezős kiváló szereplés, ennek a kereterősségeket és a nemzetközi rutint nézve nincs nagy realitása. A játék, amivel a nálunk erősebb csapatoktól pontokat szereztünk stabil védelemre, pontrugásokra és a szélen futó támadásokra épül. Ehhez pedig egy olyan centerre van szükség aki képes megtartani a labdákat és megjátszani a társakat, aki képes több védőt lekötni és egy mérkőzést végig birkózni velük. Tetszik, nem tetszik a jelenlegi keretből erre Szalai Ádám képes a leginkább. És ne legyenek kétségeink a magyaroknál erősebb ellenfelek ellen (mindenki ellen) ezt fogjuk játszani.
A pénteki mérkőzésen Szalai Ádám nem nyújtott kiemelkedőt. Ellenben rendre találkozott a labdával, a párharcok egy részét megnyerte, a megszerzett labdák némelyikét jól játszotta meg. A sokak által a helyére követelt Böde Dánielt a 70. percben cserélte be Strock, Nikolic Nemanja Szalai helyett érkezett a 79. percben. Nikolicnak volt egy rossz bepassza a tizenhatoson belül, Böde egy jó oldalpasszt leszámítva nem találkozott a labdával. Ez nem jelenti azt, hogy nem szakadnának meg a címeres mezért, mindössze annyit jelent, hogy a csapathoz leginkább passzoló játékrendszerben Szalai képes a legjobb teljesítményt nyújtani.
Az pedig, hogy a lecserélésénél többen kifütyülték teljességgel elfogadhatatlan. Adott egy hazai szinten az utóbbi évtizedben egyedülálló karrier, egy többre hivatott támadó aki képes jó teljesítményt nyújtani. Egy meccs és önbizalomhiánnyal küszködő csatár, akit buzdítás helyett kifütyülnek. Ezzel pedig nemcsak Szalai Ádámnak hanem a válogatottnak is ártanak. Ennek a csapatnak az egység a legnagyobb erőssége. Ebbe az egységbe Szalai Ádám is beletartozik, és ezt az egységet füttyögéssel megbontani nem szurkolóhoz méltó hozzáállás. Magyar szurkolóhoz pedig pláne nem.