Ez volt az a torna, ahol Franciaország hirtelen felkerült a futball világtérképére. Az addig semmilyen jelentősebb trófeával nem rendelkező gall válogatott megnyerte első Európa-bajnoki címét. Méghozzá nem is akárhogyan! Minden mérkőzésén diadalmaskodott a csapat, Michel Platini pedig az Eb-rekordot jelentő és azóta is megdönthetetlen csúcsnak számító kilenc góllal lett gólkirály.
Tette ezt úgy, hogy az akkor még nyolc csapatos Európa-bajnokságon mindössze öt győztes meccset játszott a tornagyőzelemért, s Platini minden mérkőzésen lőtt gólt és két találkozón pedig mesterhármast is szerzett. Ja, és nem felejtem el csak úgy, az összehasonlítás végett, megemlíteni, hogy a góllövőlista második helyezettje, a francia mögött „fényévekkel” lemaradva, a dán Frank Arnesen lett három góllal.
Az az 1984-es Európa-bajnokság volt az a focitorna, amelyen Michel Hidalgo – nekem egyszerűen csak Hídlakó Misi – vezette a franciákat, s a „gall kakasok” középpályáján tündökölt a mágikus négyes – Michel Platini, Alain Giresse, Jean Tigana és Luis Fernandez!
Mivel ez az írás teljesen szubjektív nyugodtan leírhatom, a Platini, Giresse, Tigana, Fernandez négyesfogat a focitörténelem legjobb középpályás sorainak is az élmezőnyébe tartozik.
Miért volt ennyire nagyszerű az 1980-as évek első felének és közepének francia válogatottja? Célszerű lesz az 1984-es Eb-t megelőző jelentős focitornánál, az 1982-es világbajnokságnál kezdeni az emlékezést, s ott pedig az elődöntőnél. Azért ott, mert addig viszonylag simán menetelt a francia nemzeti csapat, majd pedig a németek elleni elődöntőben – természetesen az ellenféllel együtt – összehozta a mindenkori labdarúgás egyik legnagyszerűbb mérkőzését.
Több egyéb másik dolog mellett ez az Andalúziában, a dallamos nevű Ramon Sanchez Pizjuan stadionban megrendezett összecsapás óta fogalom a labdarúgásban a „sevillai rém”. Ezen a meccsen történt a focipályákon valaha látott egyik legdurvább szabálytalanság: Harald Schumacher német kapus lendületből letarolta Patrick Battiston francia játékost.
Battiston elájult, sokáig az életéért lehetett aggódni, eltört az állkapcsa, kiesett néhány foga, hordágyon vitték le a pályáról és azonnal a kórházba szállították. Ismerve a jelenkor játékvezetési stílusát és a bíráskodást övező dolgokat, manapság felfoghatatlan és elképzelhetetlen az, ami akkor történt: a német kapust nemcsak nem állították ki, de még sárga lapot sem kapott, sőt, a döbbenetes durvaság ellenére még csak szabálytalanságot sem ítélt a játékvezető!
A rendes játékidőben 1-1-es döntetlen volt az állás, majd a hosszabbításban már 3-1-re is vezettek a franciák, de 3-3-ra egyenlítettek a németek, s végül pedig a világbajnoki döntőbe jutásról szóló büntetőpárbajban az a Harald „Toni” Schumacher kapus, akit korábban nem állítottak ki a Battiston elleni kegyetlenkedésért, két 11-est hárított és a német csapat jutott tovább.
Ezt követően a harmadik helyért zajló mérkőzésen a kiábrándult Hídlakó Misi fantasztikus edzői gesztussal pályára küldött minden olyan francia játékost, akik addig nem játszottak azon a világbajnokságon. A tartalékosan felálló franciák ugyan elbukták a bronzcsatát (3-2-es vereséget szenvedtek a lengyelektől), ám az addig látottak alapján azt lehetett valószínűsíteni, hogy ha a német csapat elleni elődöntőben nem marad el Toni Schumacher kiállítása, akkor minden bizonnyal Hídlakó Misi szövetségi kapitány csapata húzza be a vb-címet.
Nos, a két évvel későbbi focitornán, a hazai rendezésű 1984-es Európa-bajnokságon, már kristálytisztán lehetett érzékelni, hogy Hídlakó Misi, a mágikus négyes és a többi francia focista abszolút semmit sem bíz a véletlenre, hanem már a kontinensbajnokság elejétől kezdve „lemosta” a pályáról az ellenfeleit. Alaposan tombolhatott a düh és munkálkodhatott a dac a gallokban, mert csak a mesterhármasok tekintetében Platini már háromból kettőnél tartott a csoportmérkőzéseken.
Újabb két évvel később, az 1986-os labdarúgó világbajnokságon az Európa-bajnoki aranyérem mellé világbajnoki bronzérmet szerzett Franciaország fociválogatottja. És ha jobban belegondolok, akkor a „sevillai rém” is kellett ezekhez a megsüvegelendő eredményekhez. No, és persze, Hídlakó Misi és a mágikus négyes.
