Lötyögés a semmibe! – ez jutott eszembe elsőre a Franciaország-Románia mérkőzés első félidejéről. No, és persze az, hogy az ilyesféle mutatvánnyal nem megszerettetni lehet a fiatalokat a focival, hanem elriasztani őket. Nagyon valószínűnek tartom, hogy ha egy szülő látott valamennyit a francia-román meccs első részéből, akkor azon nyomban nekiállt hamut szórni a fejére, bocsánatot kérni a lurkótól, s inkább a számítógépezésre, a fotelben való tespedésre, telefonnyomkodásra vagy bármi más hasonló tevékenységre bíztatta, s kategorikusan kijelentette, hogy nem akar focilabdát látni a környéken!
Néztem ezt a labdarúgásnak álcázott akármicsodát az első félidőben, s miután arra gondoltam, hogy mégiscsak David Guetta megmozdulása volt a legjobb azon az estén, pedig jobbára ő sem csinált semmit, azon vettem észre magam, hogy kezdek a románoknak szurkolni. Na, nem azért, mert ők a bunkerfocizáson kívül bármit is csináltak volna, de végülis tőlük ennyi volt várható, s csak annyi történt, hogy „hozták” az elvárt teljesítményt, hanem azért, hogy dobjanak már bele egy követ az állóvízbe, pofozzák fel a nagyképűen sétálgató franciákat, s jelezzék neki, hogy nem a szép lányok előtt páváskodnak a korzón, hanem focizniuk kellene, hiszen már az Európa-bajnokság nyitómeccsén vannak. Ja, és hogy el ne felejtsem: egy kapáslövésre emlékeztető próbálkozásnál ismét bebizonyosodott az, amit már eddig is jól lehetett tudni, vagyis az, hogy Paul Pogba még nagyon-nagyon-nagyon messze van a Michel Platini-féle megmozdulásoktól.
Szünetben megjöttek a szakértőknek kinevezett személyek, s többek között jól megaszondták, hogy bizony a tét nagyon nyomja a francia vállakat. Nekem pedig arra kellett emlékeznem a röhögés és térdcsapkodás után, hogy 1984-ben is Európa-bajnokság volt, azt is Franciaországban rendezték, s a házigazda franciák esetében bizony már akkor is volt némi tét. Hídlakó Misi edző, a mágikus négyes (Platini, Giresse, Tigana, Fernandez) és a többi francia focista ezt nem nagyképűséggel és lötyögéssel oldotta meg, hanem például úgy, hogy Michel Platini már két mesterhármasnál járt a három csoportmérkőzés végén.
A második félidő már jobbra sikeredett. Nyilván szóltak a játékosoknak, hogy talán nem most kéne elriasztani az embereket a labdarúgástól, hiszen mégiscsak focirendezényen vannak, s ráadásul ez lenne a világ harmadik legnézettebb sporteseményének az egyik legjobban várt mérkőzése. Sőt, annyira feljavultak a népek, hogy még az Európa-bajnokság első gólja is megérkezett, s az bizony egy akkora kapuspotya volt, mint ide Baktalórántháza: Olivier Giroud, azaz Zsiru lefejelt egy közel 2 méteres kapust!
Leírom megint és nagyon lassan, hogy érthetőbb legyen: az 1,92 m magas Giroud felugrik fejelni, de nem ám egy 160 centis ellenfél mellett teszi mindezt, hanem az 1,98 m magas Ciprian Tatarusanu mellett, aki ráadásul mindkét kezét használhatja arra, hogy megakadályozza Zsirut. Nem sikerült!
Az egyenlítő gól előtti szabánytalanságnál a meccset vezető Kassai Viktor jó döntést hozott, Bogdan Stancu pedig nyugodtan értékesítette a büntetőt. Békésnek nevezhető döntetlennel ért volna véget a beképzelt franciák és a bunkerfocizó románok találkozója, de mérkőzés végén Dimitrij Payet meggondolta magát és szépségdíjas góllal döntött a francia győzelemről. Talán mindent elárul erről a nyitómeccsről az a tény, hogy Payetnek kétszer több jó mozzanata volt, mint az összes többi csapattársának együttvéve.
Nagyon remélem, hogy ennél a meccsnél már csak jobbak jöhetnek ezen az Európa-bajnokságon.
