A futball hőskorában két karakteres stílus az angol „rúgd és fuss”, más néven „hosszú stílus” és a skót ”rövid stílus” volt az, amely meghatározta Európa labdarúgásának fejlődési trendjeit.
Az 1920-as évek végére kialakult az un. „közép-európai játékstílus”, más néven a „dunamenti iskola”, amelyet az akkori szakirodalmak „észfutballnak” aposztrofáltak és „művészi” jelzővel illettek. A régió fejlődését különösen a rendszeres osztrák-magyar összecsapások segítették elő, melyekre a korabeli újságok „kuruc-labanc” összecsapásként, vértelen hadviselésként tekintettek.
Az osztrák futballkultúra megteremtése bizonyos Hugo Meisl nevéhez köthető, aki edzőként, sportvezetőként, játékvezetőként korát meghazudtoló projektgondolkodással globálisan kezelte az osztrák labdarúgást.
Ő definiálta először a követendő „osztrák stílust”, amely a tökéletes labdakezelésre, a gyors passzjátékra, valamint sok mozgásra épült. A játékosok képzését, az edzők oktatását, a játékvezetők meccsen alkalmazott bírói felfogását, azaz lényegében mindent ennek rendelt alá.
Munkájának hamar meg is lett az eredménye, hiszen Matthias Sindelar vezetésével kialakult az osztrákok csodacsapata, a „wundermannschaft”, amely tizennégy mérkőzésen át veretlen maradt az 1931, 1932-es években és első európai csapatként győzte le a skót válogatottat.
Nem csoda, hogy az osztrákok voltak az 1934-es világbajnokság legnagyobb esélyesei, ahol végül ugyan negyedikek lettek – a negyeddöntőben Horvath Johann és Zischek Karl góljával épp minket búcsúztattak 2-1-re – , de az 1936-os berlini olimpián, amit nem hivatalos labdarúgó világbajnokságnak tekintettek, már a második helyet szerezték meg.
Az osztrák futballkultúra kihalása és távolodása a világ élfutballjától az 1938-as német megszállással kezdődött, amely a művészi osztrák futballból „gépfutballt” kreált. A válogatottnak még előfordultak ugyan részsikerei – az 1954-es vb-n pont mögöttünk végeztek a 3. helyen -, de futballidentitásukat hozzánk hasonlóan elvesztették és ma már nem is biztos, hogy vissza akarnak nyúlni hozzá. Jellemző, hogy az átlag osztrák futballszurkoló mára már, azt sem tudja ki volt Hugo Meisl és hogy mit tett egykoron az osztrák futballért.
Egy-egy osztrák-magyar mérkőzés a 30–as években – éppen húsz volt belőle – joggal viselte a „walzer futball” – „bécsi iskola”, illetve a „csárdás futball” – „budapesti iskola” összecsapása jelzőket, ami a bemutatott játék szellemi tartalmára is utalt, míg manapság maximum „válogatott örökrangadónak” minősíthetjük a közös múltban gyökerező mérkőzést.
A tét nagysága miatt természetesen a két csapat keddi, Európa-bajnoki nyitómeccse más kategória, de a pikantériáját pontosan az adja, hogy két olyan egykori identitását vesztett csapat csap össze vérre menően, amelyek fantasztikus múltjában 136 egymás elleni hivatalos találkozót találunk.
Az osztrákok egy, az ezredfordulón történt stratégiai váltásnak köszönhetően német mintára alakították át a képzési rendszerüket, aminek köszönhetően összességében nézve ugyan gyengébb játékos állománnyal, de ma már hasonló stílusban játszanak, mint a Joachim Löw világbajnok válogatottja. Ezért is volt Bernd Storck részéről kiváló választás az utolsó, németek elleni felkészülési mérkőzés (Németország-Magyarország 2-0)
Az osztrák futballképzés kultúra átalakításának köszönhetően a helyi utánpótlás edzők kezei közül olyan játékosok érkeztek Európa futballpiacára, mint az aktuális német bajnok David Alaba (Bayern München), az idei angol bajnok Leicester City védője Christian Fuchs, vagy éppen a szintén Angliában, a Stoke Cityben profiskodó életveszélyes csatár, Marko Arnautovic.
Az osztrák válogatott (játékosainak összértéke 135,7 millió euró, szemben a magyar 31,1-el), ha kell képes gyors támadásvezetésekre, ha kell, türelmes labdát tart, ha kell, kombinációs játékot mutat be, ha kell, stabil védekezésre épít, ha kell letámad az ellenfél térfelén. Mindent tudnak a futballról, nem véletlenül végeztek Oroszországot és Svédországot megelőzve a G-jelű selejtezőcsoport élén.
Szomszédjaink futballján hatalmasat lendített a 2008-as osztrák Eb-rendezés és a rendező jogán való részvételük. Kijelenthető, körülbelül tizenöt év lépéselőnyük van velünk szemben a futballfejlesztés területén.
Ennyivel mindenképp a magyar válogatott előtt járnak, de azért Ausztria nem a verhetetlen kategória!
