Nem mondhatni, hogy a magyar labdával a lábán született, a nagy pillanat csak 1875-ben jött el, amikor a monarchia attaséja, Eszterházy Miksa hazahozta az első “footballt”. Aztán 1879-ben megjelent az Atlétikai gyakorlatok című kiadvány, ebben Molnár Lajos érdekes újdonságként számolt be a fociról, egyben ismertette szabályrendszerét.
Ezután Budapesten és vidéken is egyre többen kezdtek érdeklődni a labdarúgás iránt, de tűzvésszerű hódításáról nem beszélhetünk. Az első meccset egyszeri gyári munkások játszották a millennium évében a mai MTK-pálya környékén. A mérkőzést 20 perc után le kellett fújni, mert a novemberi hóban sorra törtek a bokák.
Kék-fehérek vs. piros-fehérek
A sportág viszont egyre népszerűbb lett, a sajtó is mind többet foglalkozott vele, a Sport Világ így számolt be a “kezdetekről”:
A foot-ball játék kezd már hazánkban is tért foglalni. Eddig a MAC alelnökének engedélye folytán H. Perry a MAC trainere […] a Ludovika-akadémia tanárait és növendékeit tanítják már egy hónapja erre a rendkívül érdekes és szórakoztató játékra […] a sikerült első próba valószínűleg arra fogja vezetni a MAC vezetőségét, hogy nemsokára pályát rendeztet be s talán zárkövül egy-két versenyt is rendez ezen játékból.
Az első hivatalos meccset 1897 májusában játszották. Jellemző az akkori viszonyokra, hogy a Budapesti Torna Club két csapata csapott össze, Stobbe Ferenc mérnök, a Sportvilág főszerkesztője szponzorálta a kék-fehér és piros-fehér mezeket. Egy hirtelen jött zápor azonban elmosta a mérkőzést, a kevésbé motivált közönség egyszerűen haza szaladt az eső elől.
A magyar válogatott első gólja, amit filmfelvétel örökít meg: Magyarország-Csehszlovákia, 1931. szeptember 20. A végeredmény 3:0 volt.
Történelmi összecsapás, 500 néző
Megalakult az MLSZ, a kezdő magyar foci több vereséget szenvedett külföldi csapatoktól 1901-ben és 1902-ben, de ezek még nem voltak hivatalos válogatott-mérkőzések. Az első ilyet 1902. október 12-én rendezték, az ellenfél Ausztria volt. Való igaz, az Osztrák-Magyar Monarchia ekkor egy állam volt, de a sportéletben hazánk önálló országként reprezentálta magát.
A magyar csapatot szavazás útján állította össze az MLSZ, a felkészítést Gillemot Ferenc szövetségi kapitányra bízta. A szavazásnak köszönhetően a kiváló középpályás, Ordódy Béla kimaradt a keretből, három beszavazott játékosnak pedig nem volt kedve Bécsbe utazni a rossz időben. Az MLSZ semmiféle hírverést nem csapott az eseménynek, a mérkőzést itthon teljes érdektelenség kísérte.
Bécsben viszont megadták a módját. A vasútállomáson ünnepélyesen fogadták a csapatot, majd kocsin vitték őket végig a városon, miközben magyar nótákat játszottak, és gyakran megállva egy kikiáltó adta az emberek tudtára: délután meccs lesz a Práterben.
Ausztria-Magyarország 5:0
Ennek ellenére mindössze 500 néző volt kíváncsi az összecsapásra, ami még abban az időben is mérsékelt érdeklődésnek számított. Miután az angol játékvezető, Roland Shires a sípjába fújt, gyorsan követték egymást a számunkra szomorú események. Az 5. percben Josef Taurer talált a magyar kapuba, majd Gustav Huber találatával a 10. percben már 2-0-ra vezettek az osztrákok.
A vége 5:0 lett, és az osztrákokat ezután már nem is igazán érdekelte az egész. Az estére szervezett díszvacsorán mindössze öt játékos jelent meg, és hamar le is léptek, így a magyarok magukban búslakodtak és nótáztak hajnalig.
A vereség okát Hajós Alfréd úszó olimpiai bajnok, a csapat kapitánya és jobbszélsője elemezte később a Sport Világban. A szavazással összerakott magyar csapat tagjai egyenként kiváló játékosok voltak, de hét különböző klubból érkeztek, soha nem játszottak még együtt. Ezzel szemben az osztrákok közül heten is ugyanabban a csapatban, a WAC-ban fociztak, ötfős csatársorukból is négyen érkeztek onnan. Ennek az összeszokottságnak köszönhették, hogy ilyen fölényesen győztek.
A két ország szövetsége viszont megállapodott, eztán minden évben két barátságos mérkőzést rendeznek a válogatottaknak.
(Kiemelt kép: az első magyar fociábrázolás azAtlétikai gyakorlatokból/Wikipedia)
