Nem csak Európát, hanem valljuk be, minket is meglepett a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye. A selejtezősorozatban, elsősorban Dárdai Pálnak, majd Bernd Storcknak köszönhetően a biztos védekezésre épült a csapat játéka, az Eb-n azonban már azt is bebizonyították a fiúk, hogy támadni is tudnak.
Már az első meccsen, Ausztria ellen is több kapura lövéssel próbálkoztak a magyarok, mint az ellenfél. Ugyan Aleksandar Dragovic kiállítása miatt az osztrákok a 66. perctől emberhátrányban futballoztak, az előzetes várakozások nem ezt vetítették előre. Lőttünk is két gólt, Szalai Ádám 550 napos gólcsendet tört meg a legjobbkor, Stieber Zoltán pedig világsztárokat megszégyenítő magabiztossággal értékesítette a maga helyzetét.
Szombaton aztán az izlandi fallal nézett farkasszemet a magyar válogatott, az északiak pedig bizonyították, miért olyan a hírnevük, amilyen, tényleg egy áthatolhatatlannak tűnő védelmet húztak fel a kapujuk elé.
A mieink gyakorlatilag letáboroztak az izlandi térfélen, a második félidőben, 1-0-s izlandi vezetésnél lényegében csak ott folyt a játék, ilyet pedig több generációnyi magyar szurkoló még sosem látott a válogatottól. A labda az egész meccset tekintve 67 százalékban magyar lábakon járt, de a második félidőben ez a szám jóval nagyobb volt. 12 kapura lövési kísérletünk is volt (szemben az izlandi nyolccal), bár abból is látszik, milyen kemény az izlandi védelem, hogy ezek háromnegyede a tizenhatoson kívülről érkezett.
A meccs hőtérképe, bal oldalon Izland, jobb oldalon a magyar csapat:
Majdnem háromszor annyi magyar passzkísérlet volt (606 szemben a 207-tel), ráadásul a mi átadásaink 89 százalékos pontosságúak voltak, míg a túloldalon csak 71.
Storck is érezte, hogy ebben a meccsben minimum egy pont benne van (ha nem lett volna az a büntető, akkor három is), mert kockáztatni és beküldeni Nemanja Nikolicsot, Böde Dánielt, a végén Szalait. A cserék hozták össze a gólt: egy szép jobboldali akció végén, Nikolics centerezése után ugyan az izlandi Saevarsson lábáról pattant a labda a kapuba, de ha ő nem ér bele, akkor Böde fejezte volna be góllal az akciót.
Az egy pontot érő gól:
Az első és a második meccsen mutatott játék is egy tökéletesen megkomponált taktika volt, Izland ellen ráadásul Storck már sokadszor nyúlt bele jól a meccsbe: amikor látta, hogy nem megy az alaptaktika, formációt váltott, Dzsudzsákot is visszarendelte a bal szélre és a cseréi is bejöttek. Ennek a szervezettségnek és az eredményeknek (Ausztria ellen 2-0-ra nyertünk, Izland ellen 1-1-et játszottunk, 4 pontunk van) köszönhetően pedig nem csak úgy ott vagyunk az Eb-n a 24 kijutó csapat egyikeként, hanem a kontinenstorna egyik, ha nem a legnagyobb meglepetését okozva két forduló után vezetjük az F csoportot.
És szinte biztos, hogy továbbjutunk a nyolcaddöntőbe.
