A magyar labdarúgó-válogatott szombaton rendkívül harcos, a meccs egyes periódusaiban kifejezetten tetszetős játékkal döntetlent harcolt ki Izland ellen az Európa-bajnokság F csoportjában.
Bernd Storck tanítványai 68 százalékában birtokolták a labdát a találkozón, amire a magyar csapat esetében emberemlékezet óta nem volt példa.
Bár a 79 százalékos passzolási pontossággal nem tartozunk Európa élvonalába ami a második fordulót illeti, az már szembetűnőbb, hogy összesen 611 passzunk volt, amiből 484 ment társhoz.
A páratlan magyar teljesítményhez nyilvánvalóan Izland defenzív, védekezésre épülő játéka is kellett. De függetlenül mindentől, rég láttunk már olyan magyar válogatottat, amely hátrányban komolyan be tudta szorítani az ellenfelét a hajrában. Még barátságos meccsen sem, nem hogy egy ilyen súllyal bíró összecsapáson.
Érdemes egy szempillantást vetni az izlandiak passzolási rátájára is. A fordulóban ők passzoltak a leggyatrábban, mindössze 57 százalékos pontossággal, ami egyrészt köszönhető a játékstílusuknak, másrészt a remekül záró és összpontosító magyar védelemnek.
Ekkora nyomást még a spanyolok sem tudtak helyezni a törökökre: azon a meccsen 618-362-re nyerte az átadási párharcot a hispániai gárda. Persze butaság lenne azt feltételezni az adatok alapján, hogy velük vagyunk egy szinten. Ellenük meglehet, mi lennénk Izland.
Egyéni lebontás
Az Izland elleni mérkőzésen nem meglepő módon Király Gábor passzolt közel a legjobban, 25 átadásából mindössze kettő tévesztett célt.
A kezdő mezőnyjátékosok közül Kádár Tamás kísérletezett a legtöbbször átadással, 91-ből 74-szer pedig sikerrel is járt. A legpontosabb Guzmics Richárd volt a maga 93 százalékos eredményével. Őt követi Nagy Ádám 90 százalékos passzpontossággal is itt álljunk meg egy pillanatra.
Nagy az első félidőben közvetlenül a két belső védő előtt, közéjük gyakran visszalépve vállalta a támadások elindítását. Ezen a poszton kulcsfontosságú a pontosság. Aki itt labdát veszít, rossz helyre passzolja azt, az gólhelyzetbe hozza az ellenfelet.
A második félidőben azonban ő is feljebb, szinte végig az izlandi térfélen futballozott és ne feledjük, egyenlítő találatunk előtt ő adta a kulcspasszt Nikolicsnak! Ilyen szempontból az ő 90 százaléka káprázatos, egészen magas nemzetközi szintű mutató!
A középpályán már nagyobb problémáink voltak, a külföldi szaklapok által a meccs emberének választott Dzsudzsák Balázs és Kleinheisler László kis túlzással minden második passza volt csak használható, igaz az ő passzaik többségében úgynevezett kezdeményező, előre irányuló átadások voltak, amivel ilyen szempontból kockázatot vállaltak, de a támadó harmadban erre van szükség ahhoz, hogy megbontsd a betömörülő védelmet.
Nála is gyengébb a csereként beálló, 11 percet játszó Szalai Ádám mutatója, aki egyetlen egyszer passzolt, akkor sem pontosan. Böde se dicsekedhet, a maga 12 százalékos teljesítményével. Persze itt muszáj megjegyezni, hogy a csatároknak jóval nehezebb dolga van a védők szorításában, mint a támadásokat indító bekkeknek.
A táblázatban nem szerepel, de a legtöbbet összejátszó magyarok Kádár Tamás és Guzmics Richárd voltak: utóbbi 32-szer továbbított védőtársához. Az izlandiaknál egy olyan játékos sem volt, aki legalább tízszer passzolt volna ugyanazon emberhez a 90 perc során.
Ami a jövőt illeti
Nem mi leszünk a tiki-taka új nemzete. Portugália ellen teljesen más taktikai hadrendben küldi majd pályára a különítményt a szövetségi kapitány, más lesz a játék képe és nehezen elképzelhető az is, hogy a kieséses szakaszban bárkire is nyomást tudnánk majd gyakorolni és lesz lehetőségünk ennyit járatni a labdát.
De azt se hitte volna senki az Eb rajtja előtt, hogy két forduló után úgy állunk a csoport élén, hogy jól és pontosan futballozunk.
