A franciaországi kontinenstornán a csoportkör első két körében átlagban 1.96 gól esett a meccseken. 1996-ban ugyanebben a szakaszban 1.87 volt a átlag.
Ez mindössze egy góllal több, mint a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezésű Eb-n volt 16 meccs alatt (2.87-es átlag).
A franciaországi átlag tovább csökkent a harmadik forduló kezdetével, a gól nélküli döntetlennel zárult Svájc-Franciaország és Szlovákia-Anglia összecsapások 1.82-re húzták le a szóban forgó statisztikát. A mezőny egyre kiegyensúlyozottabb, mindössze két olyan találkozó volt eddig, ahol háromgólos differencia alakult ki a felek között (Spanyolország-Törökország és Belgium-Írország 3-0). Igaz, ez nem meglepő, a legutóbbi öt tornán ugyanis – a 2008-as kiírást leszámítva – mindig ugyanez volt a helyzet.
A résztvevő országok 66 százaléka továbbjut a csoportokból (a csoportelsők és a csoportmásodikak mellett a négy legjobb csoportharmadik), holott két éve még csak a résztvevők fele léphetett tovább a kvartettekből. Ráadásul nincs halálcsoport, ami veszélyeztetne a legnagyobb favoritokat.
Hogy összehasonlítási alapunk legyen, messzire kell visszautaznunk az időben. 1986-tól 1994-ig a világbajnokságokat hasonló rendszerben, 24 együttessel rendezték meg és a négy legjobb csoportharmadik ugyanúgy továbbléphetett, mint most az Eb-n.
Az 1986-os mexikói világbajnokságon két forduló után 52 gól született. Ez mindössze tíz százalékkal több, mint a mostani Eb-n lőtt gólok (47) száma.
Érdekesség, hogy a kieső Ukrajna és Románia a selejtezők során csak négy illetve két gólt kapott tíz meccs alatt, mégsem tudtak továbbjutni a saját négyesükből.
Végül egy másik adat, ami jól mutatja, milyen erőfeszítésekkel jár a favoritoknak feltörni az ellenfelek védelmét:
Lehet, hogy nem dönt gólrekordot a 2016-os Európa-bajnokság, de annyi szent, hogy a végletekig kiélezett mérkőzéseket láthatunk.