Foghatják a fejüket az olaszok. Látszik, hogy Eder Brazíliában született, különben feltétlenül fölé lőtte volna azt a meccs végén.
A hagyományból pedig az következett volna, hogy a három pont birtokában 0-0-oznak egyet az olaszok, akár Kazahsztán, akár Argentína az ellenfél. (Gianni Brera, az 1960-as évek mértékadó szakírója szerint éppen 0-0 egy tökéletes meccs eredménye, hadd vitatkozzon a Bognár Gyuri).
Szóval, ha marad a 0-0 Ibráék ellen az összes többi csoportkörös eredményt ismerve félszemmel az ő groupjuk másik meccsére pislogva hozhatnák azt az eredményt olaszaink a harmadik körben, ami a legkedvezőbb sorsolást eredményezné. Csoportelsőként viszont játszhatnak a spanyolokkal, és ha rajtuk keresztül is rágnák magukat, akkor szaladhatnak a világbajnok németeknek. Utóbbiakat viszont csak az olaszok verik meg mindig fontos meccseken.
Szerdán akár telibe kakálhatják az írek elleni meccset jó digóink, változtatni a vészjósló párosításon úgy sem tudnak. Ennek megfelelően Conte valószínűleg a cseresort küldi ki a pályára. A juvés BBC védelmet ugyan nem tudja kihagyni teljes egészében, de aki kezd közülük, az sem kap többet egy félidőnél . A napokban lázas Buffon majd De Rossival kvaterkázhat a padon és az eddigi gólszerzők , azaz Giaccherini, Pelle és Eder is a spanyolok elleni meccsen morfondírozhatnak majd játék helyett.
Az írek viszont éppen emiatt vakarózhatnak, mert az eddig a padon szurkoló srácok bizonyítani szeretnék, hogy a spanyolok elleni nagy meccsen is számíthat rájuk Antonio. Ha a kelták úgy játszanak, mint a svédek ellen, lehet esélyük. Ha viszont olyan lyukacsos védekezéssel hozakodnak elő, mint a belgák ellen, akkor a dublini repülőjegyet okéztathatják csak, de a tizenhat közé jutást nem.
Nekünk viszont, bár az E-csoportról kell írnunk, muszáj kicsit magyar nemzeti fiainkra kacsintanunk, akikbe még olasz muzsánk, Signora Rete is beleszeretett. Kádár és Nagy Ádi lettek a kedvencei, bár szerinte utóbbi is fölvarrhatna néhány tetkót és meg is növeszthetné a haját.
Nemzeti fiaink már tudni fogják hányadán állnak, mikor elkezdődik a svéd-belga. Ha holnap győzünk a portugálokat Madeira szigetéig rugdosva egyszersmind, akkor éppen a mondott meccsről kerül ki nyolcaddöntős ellenfelünk (valószínűleg a döntetlenünk esetén is). Korábbi cikkünkben ugyan körberöhögtük a belgákat, de az írek ellen azért villantottak valamit a tudásukból. Az olaszok ellen Lukaku például még elesett kis cserkésznek tűnt, oszt a keltáknak vágott kettőt. De igencsak jól tolta Witsel és Hazard is. A Signora ugyan még most sem érti mi került De Bruynén nyolcvan millió euróba, de ez maradjon a manchesteri olajsejk baja.
Szóval, ha magyar mieink megnyernék a csoportot, valószínűleg a világsztárokkal teleszórt belgákkal játszanánk. Abban azonban biztosak lennénk ebben az esetben, hogy Herr Storck kisüt valami csípőset Wilmots kapitánynak. Játékosként csodáltuk a jó Marcot, de maradjunk annyiban, hogy nem egy Capello. Jöhetnének a svédek is, azt szeretnénk. Hisz őket még Szerethető Sanyi bácsival a padon is megvertük. De nekik a továbbjutáshoz győzni kéne, ahhoz viszont kis túlzással Ibrának kéne védeni, labdát szerezni, előkészíteni és gólt szerezni. És bár az egészséges önbizalom eufemizmus Zlatan egóját tekintve, ezt még ő sem hiszi el magáról.
Annyit viszont ígérhetünk, hogy ha estig fontos marad magyar szempontból a belga-svéd, akkor megosztjuk erőinket, Signora Retével. Rete kisasszony beszámol majd arról, mire mennek Contéék a cseresorral.
