Dörzsölhetik a markukat a franciák. Ugyanis most már az van, hogy az izlandi „bálnavadászok” elvégezték helyettük a piszkos munkát, s így nekik – mármint a franciáknak – nem angolokkal, hanem a fáradt újonccsapat játékosai ellen kell majd játszaniuk a kontinenstorna július 3-i negyeddöntőjében. Apropó szigetországiak (na, nem az izlandiak, hanem a másikok): nagyon úgy tűnik, hogy az angolok az egyetlenek, akik egy héten belül kétszer is ki tudnak esni Európából! Ugyebár előbb az Európai Uniót hagyták el, utána pedig az Európa-bajnokságot is!
Ám inkább hagyom is az ángliusokat, hiszen jól „elvannak” ők egymagukban, s visszatérek a francia marokdörzsöléshez. Ugyebár első ránézésre az „ugrik be” a nemsokára megrendezendő Franciaország-Izland meccsről, hogy osztálykülönbség van a két nemzeti csapat között. Mégpedig a házigazda javára. Persze, tudom én nagyon jól, hogy hasonlót lehetett mondani az Anglia-Izland találkozó előtt is, s bizony láttuk, hogy mégis mi történt.
Amúgy pedig az esetek nagy többségében úgy van, ráadásul az Európa-bajnoksághoz hasonló sorozatterheléses tornák esetében még inkább úgy van, hogy az ilyen jellegű sportrendezvények előrehaladtával egyre jobban látható a fáradtság a résztvevőkön, s bizony jól is érezhető mindez a teljesítményükön. Az kétségtelen, hogy mostanában nem panaszkodhatnak adrenalin hiányra az izlandi focisták, s egyelőre viszi őket előrefelé a lendület és a lélek, de számomra máris kérdéses, hogy vajon meddig lesznek képesek erőn felül teljesíteni és vajon mikor parancsolnak „megállj”-t a nászmenetnek? Ez a fáradtság az angolok elleni meccsen még nem látszott az izlandi focistákon, ám a torna ilyenkori szakaszában azt azért már illik figyelembe venni, hogy néhány naponta meccset játszik a csapat.
Ez olyannyira így van, hogy az elmúlt két hét alatt már 4 mérkőzésen szerepeltek az izlandi labdarúgók, most pedig készülnek az ötödik összecsapásra. Emellett még az is van, hogy
rövid a kispad,
a kezdőjátékosok és a tartalékok között olykor jelentősnek is nevezhető a játéktudásbeli különbség, s nincs sok lehetőség a cserékre. Azaz cserélni éppenséggel annyit lehet(ne), amennyit engednek a szabályok, ám nagyon nem mindegy, hogy a becserélendő játékos közel ugyanolyan teljesítményre képes, mint a lecserélendő focista, avagy még megközelítőleg sem.
Izlandnál meg ugyebár az van, hogy az Európa-bajnokság eddigi mérkőzésein jobbára ugyanazok a játékosok szerepeltek. Tehát már van némi esély arra, hogy a sorozatterhelés miatt fáradtak lehetnek.
Cserébe a francia válogatott nem csak az izlandiaknál jegyzettebb játékosokból áll, akik ráadásul a sorozatterheléshez is hozzászoktak, hanem még csak azt sem lehet mondani, hogy fáradtak lennének. Viszont az már inkább állítható, hogy álomsorsolásuk van. Hiszen vajon mi másnak lehet nevezni azt, hogy továbbjutottak az egyik leggyengébb csoportból, majd pedig megkapták az íreket?
Gyanítom, hogy a Franciaország-Izland negyeddöntő nem lesz könnyű mérkőzés az eddig gyengélkedő franciák számára, hiszen az izlandiak keményen és szervezetten védekeznek, valamint kontrákból és pontrúgásokból még veszélyesek is, ám azért mégiscsak és kizárólag a házigazdák továbbjutásában gondolkodom. Az újonc izlandi gárda már véghezvitte azt a bravúrt, amiért számára feledhetetlen marad ez a kontinenstorna, ráadásul ennek a bravúrnak az elérése fárasztó és megterhelő lehetett a játékosai számára, közben pedig a nála jóval magasabban jegyzett francia válogatott arra készül már jó ideje, hogy Európa-bajnok legyen.
Babonásoknak és ilyesmikre hajlamosaknak pedig elárulom, hogy a „son”-csapatnak ezúttal nem olyan ellenfele lesz, amelyiknek „son” az edzője. Hodgson után nem Deschampsson következik.
Hanem Deschamps!
Fotó: Federico Gambarini/dpa
