Ez a mi Európa-bajnokságunk volt

Az idei labdarúgó Európa-bajnokság számomra egyértelműen és megkérdőjelezhetetlenül Izlandról és Magyarországról szólt.

Miközben a kibővített Eb-re el sem jutott a vb-bronzérmes Hollandia vagy a korábbi két kontinensbajnok, Dánia és Görögország, és miközben észrevétlenül távozott a tornáról Ausztria, Anglia, Csehország, Oroszország, Románia, Ukrajna és Törökország, addig a szakértőket, a fogadóirodákat és a teljes hazai, valamint nemzetközi közvéleményt meghazudtolva egy közepes méretű ország és egy igazi miniállam ellopta a showt, miután több mérkőzésen át parádés teljesítménnyel lepték meg a világot.

Ezzel pedig nemcsak feledhetetlenné tették a kezdetben nem túl izgalmasnak hangzó F csoportot, de még sikerült be is írniuk a nevüket a 2016-os Eb memoárjaiba, egyértelműen igazolva a mezőny kibővítésének értelmét.

Mind Izland, mind pedig Magyarország az elmúlt két évtizedben szinte csak a rossz hírekkel tudta felhívni magára a világ figyelmét. Izland a vulkánkitöréseivel és a Lehman Brothers összeomlását elindító bankkrízisével, nemrégiben pedig a miniszterelnökük panamabotránya miatt történt lemondásával volt képes a nemzetközi hírekben megkapaszkodni. Magunkat ugye nem kell itt most bemutatnunk?!

Egy átlagembernek a világban nem igazán sok minden jutott eszébe az izlandiakról vagy a magyarokról. A 330 ezres lakosú Izland focijáról pedig pont úgy nem gondolt senki semmit a világban, mint az 1986-ban végleg eltűnt magyar labdarúgásról.

Aztán jött ez az Eb, és minden megváltozott. A világ megismert két szimpatikus szurkoló tábort, valamint két fegyelmezett, eredményes és tetszetősen játszó focicsapatot, amelyek egymással nem bírtak, de náluknál nagyobb hírű csapatokat szorítottak meg vagy vertek ki, mielőtt az egyik a nyolcaddöntőben, a másik a negyeddöntőben futott bele a nagykésbe.

Ez a fociélmény mindkét országban soha nem látott frenetikus ünnepléssel párosult, ami nemcsak a nagyvilág számára volt teljesen meglepő és új információ erről a két nemzetről, hanem Izlandnak és Magyarországnak is. Az Eb végeztével emberek millióinak van valamifajta új és kellemes emléke valamint benyomása erről a két országról.

Ebben a két hétben Magyarországon megtudtuk önmagunkról, hogy tudunk önfeledten és együtt ünnepelni, és büszkén magyar mezt viselni. Megismerkedhettünk egy teljesen új érzéssel, a felhőtlen, nemzeti egységben történő kollektív ünneplés felemelő érzésével, amit itthon az én életemben még talán soha senki nem érezhetett.

Ezt az Eb-t a házigazdán, valamint a leendő Európa-bajnokon kívül Izland és Magyarország fogja örökre magáénak érezni, mi magyarok pedig a jövőben szeretnénk ezt az elképesztő erővel bíró közös örömet újra és újra átélni, ünnepelve magyarságunkat. Úgyhogy kezdődjön a vb-kvalifikáció, szeptember 6-án az Izlandtól nem is olyan távoli Feröer-szigeteken.

Szalay-Berzeviczy Attila