Győztes csapaton ne változtass!
– úgy tűnik, hogy Didier Deschamps szövetségi kapitány nem csak ismeri a mondást, de alkalmazni is szereti. Legalábbis ezt tette a világbajnok németek elleni elődöntőben, ahol – bár lett volna lehetősége a változtatásokra – egy az egyben az addig bravúrosan teljesítő izlandiakat bucira verő együttesét küldte ki a pályára.
Azaz ő is tudatában volt annak a nagyon nyilvánvaló dolognak, hogy a pálya közepén győzheti le a fritzeket, így ennek megfelelően brutálisan erőssé tette a középpályás sort. Az általam várthoz képest mindössze annyi volt a különbség, hogy nem N’Golo Kante, hanem Moussa Sissoko kezdett, de hát ugyebár amíg én csak találgatni tudok, addig a francia szövetségi kapitány helyzeti előnyben van és nagyon is jól tudja, hogy melyik játékosa milyen formában és erőállapotban van, valamint melyik focistája hogyan tudja végrehajtani az adott meccsre általa adott taktikai feladatot. És már az előző írásban is említettem, hogy középen tumultus van a franciáknál, s annyira sok kiváló focista közül válogathat az edző, hogy igazából csakis az okozhat gondot, hogy kiket hagyjon ki az adott mérkőzésen.
Didier Deschamps tehát az elvártak szerint cselekedett a középpályás sor megerősítésével, ám azt gyanítom, hogy Joachim Löw még az innen-onnan összegyűjtött szagmintákkal sem tudja majd kimagyarázni a bukást.
Mert ugyan Mario Gomezen kívül voltak még támadók a német nemzeti csapatban, viszont az olasz Fiorentina – és onnan a török Besiktas együtteséhez kölcsönzött – játékosán kívül nem volt másik középcsatár-szerű focista a 23 fős keretben. És mivel Mario Gomez sem a német élvonalban szerepel, Löw kapitány gyakorlatilag azt jelezte, hogy a világ egyik legerősebb focibajnokságának tartott Bundesliga összes csapata sem képes egyetlen egy darab középcsatár jellegű focistát delegálni a világbajnok német válogatottba.
Joachim Löw kudarca mellett ismét jó volt elkönyvelni azt, hogy Didier Deschamps mennyire együtt él a játékkal és milyen előrelátóan tervez már a következő találkozóra. Előbb Kante behozatalával tovább erősítette az amúgy is kiválóan teljesítő középpályás sort, majd pedig amikor Griezmann megszerezte a franciák második gólját és viszonylag biztossá vált a házigazdák döntőbe jutása, azonnal lecserélte Giroud-t, nehogy valami bajság érje a kontinenstornán remek formába lendült gólveszélyes játékosát. Emellett az is szép gesztus volt, hogy közvetlenül a játékvezetői végső sípszó előtt lecserélte a kontinensbajnokság gólkirályi címének várományosát, a világbajnokok ellen 2 gólt szerző Antoine Griezmannt, s ezzel megadta a szurkolóknak azt a lehetőséget, hogy külön ünnepeljék és tapsolják meg a mérkőzés hősét.
Mi várható a Portugália-Franciaország Európa-bajnoki döntőben?
Röviden: a házigazda franciák magabiztos sikere. Bővebben: a portugálok leginkább abban bízhatnak, hogy Cristiano Ronaldo megoldja majd a problémákat.
Mert ha ez nem fog sikerülni a rendkívüli módon CR7-függő Portugáliának, akkor jóformán már csak abban lehet reménykedni, hogy Nani – szokás szerint – ismét önzősködni fog és néhány próbálkozásából egy-két esetben utat talál a hálóba a labda vagy pedig a szupercserének kinevezett Ricardo Quaresma beáll az utolsó percekre és megint lesz olyan mázlista, hogy „talál” egy gólt.
Én nem valószínűsítek semmi ilyesmit, hanem azzal számolok, hogy Didier Deschamps rekorder lesz azzal, hogy nem csak játékosként, hanem szövetségi kapitányként is kontinensbajnoki aranyérmet szerez, Antoine Griezmannt pedig ismét hősként fogják ünnepelni és a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság gólkirálya lesz.
