Szombaton este a német válogatott 2-0-ra győzte le a mieinket az Eb-főpróbán Gelsenkirchenben, a Bundesligában vitézkedő Schalke arénájában. A meccs nem hozott nagy iramot, voltak pozitív és kevésbé pozitív eseményei is magyar részről, amit most megpróbáltam objektíven pontokba szedni.
Kiütni senki nem fog minket
Kilenc világbajnokkal a kezdőjében állt fel a Nationalelf a Storck-csapat ellen. Kicsit beragadtunk az öltözőbe, hatvan másodperc után már Király Gabi hálójában kötött ki a labda, de a partjelző orbitális tévedésének köszönhetően maradt a 0-0 az eredményjelzőn. Megilletődtünk a rajtnál, ami mondjuk nem véletlen. A fiúk megérezték az Európa-bajnokság közeledtét, néhány válogatott játékosunk pedig csak a televízió képernyői előtt látott korábban ennyi nézőt a lelátókon.
A védelmünk nem állt olyan stabil lábakon, mint tette azt az Eb-selejtezőben, mégis kihúztuk két kapott góllal a kontinenstorna egyik nagy esélyese ellen. Ahogy azt Dárdai Pál megálmodta, a védekezést stabilizáltuk, mert azt könnyebb megtanítani a játékosoknak, mint a támadásépítést.
Lang és Guzmics nem vétett látványos hibát a védelem tengelyében, Kádár és Fiola jól zárt a széleken, ami pont elég volt ahhoz, hogy ne tömjön ki minket a házigazda. Komolyabb lehetőségeket ritkán tudott kidolgozni az ellenfél, ami még akkor is nagy sikernek mondható, ha félgőzzel játszottak. Mert a szóban forgó német nemzeti együttes akkor is életveszélyes, ha tudása alatt teljesít.
Mi se ütünk ki senkit
Előre játékban rengeteget kell még fejlődnünk, amit bő egy hét alatt aligha sikerül tökéletesre csiszolni. Volt néhány villanásunk, Kleinhesler tüzelt több-kevesebb sikerrel távolról, Dzsudzsák is próbára tette Neuert, de a kidolgozott akciók hiányoztak.
Ahogy szombaton, úgy mindhárom csoportellenfelünkkel szemben is papíron esélytelenebbként lépünk majd pályára. Várhatóan nem esünk nekik, de a kivárásra épülő játék ebben az összeállításban nem kedvez nekünk. Egy-egy gólt lehet találni minden meccsen, de a látottak alapján egyelőre nehezen elképzelhető, hogy bármelyik válogatottnak kettőnél többet rámoljunk be egy meccsen.
Szombaton hiányoztak a váratlan megoldások, amivel még egy német csapatot is zavarba lehet hozni, hiányoztak azok a megoldások, amik egy klasszis együttesre jellemzőek. Hozzáteszem, nem klasszis csapatként utazunk ki, és már azzal is bárki elégedett lenne, ha valahogy tovább verekednénk magunkat a csoportból. Amihez nem is muszáj gólgazdag összecsapásokat játszani.
Csak nehezebb meccseink lesznek
Hiába volt ugyanannyira fontos az Eb-főpróba a németeknek, mint nekünk, azért azt el kell ismernünk, hogy nem adták ki magukból a maximumot Joachim Löw fiai. Ha erre a meccsre a kontinenstorna nyolcaddöntőjében került volna sor, alighanem jóval nehezebb dolgunk lett volna, ami az eredményen is megmutatkozott volna. Csakhogy a labdarúgásban – mint sehol máshol – nincsen ha.
Élet-halál harc lesz csoportellenfeleink számára is az Eb: míg a portugálok titkon a végső győzelemről álmodoznak, Ausztria és Izland mindenképp továbbjutna a csoportból, és biztos, hogy kétszáz százalékon pörögnek majd minden meccsen, ellenünk is.
Kérdés, mennyire tudjuk felvenni a ritmust rögtön az elején. Szívvel-lélekkel fociznak majd a mieink, ehhez nem fér kétség, de az apróbb hibák, amik még tegnap a német válogatott ellen is belefértek, végzetesek lehetnek bármelyik találkozón.
Szalai kezd
Sokak számára már az is nagy meglepetés volt, hogy Szalai bekerült a szűkített keretbe, de ahogy Elefántcsontpart ellen, úgy most a németek ellen is ő kezdett csatárposzton, hiába, hogy érdemben nem sokat tudott hozzátenni az együttes játékához.Bernd Storcknak vannak egészen sajátos elképzelései, amikkel hosszasan lehetne vitatkozni, de ha minden úgy bejön neki, mint Kleinheisler beállítása a norvégok ellen, akkor egy szavunk sem lehet.
A kapitány ettől függetlenül ragaszkodik hozzá. Bár kevésbé mozgékony, mint például Nikolics, jobban meg tudja tartani elől a labdát, szabálytalanságokat tud kiharcolni, ráadásul évek óta a Bundesligában játszik, amit Storck preferál.
Most már az lenne a nagy durranás, ha nem ő kezdene a nyitómeccsünkön Ausztria ellen. És ha Bordeaux-ban gólt szerez, akkor be is biztosítja a helyét a torna végéig a csapatban.
Mi lehetünk az Eb Leicester City-je
Bő egy évvel ezelőtt még az sem volt biztos, hogy a Leicester bennmarad az angol élvonalban, aztán a következő szezonban megnyerték a Premier League-t. Hasonló a helyzet a mieinkkel, hisz 44 év után lehetünk ott az Európa-bajnokságon és aligha merne rá bárki sok pénzt tenni, hogy ott leszünk az élbolyban. Mert ez nem is reális célkitűzés.
De. A Claudio Ranieri vezette City kerete nem méregdrága játékosokból állt, ugyanakkor a csapat rendkívüli elszántsága és összetartása hatalmas sikert szült. És amit nem vehet el senki a magyar válogatottól, az pont ez. Dárdai óta minden klappol, a srácok nem klikkesednek, segítik egymást és nem a szemrehányás megy a pályán, az öltözőben és civilben.
Egy kínkeserves győzelem és egy döntetlen is elég lehet a kvartettből való továbbjutáshoz, ami óriási lökést adhat a továbbiakra, bárki is jöjjön szembe. A lényeg, hogy ők higgyenek magunkban.
Azt pedig most inkább hagyjuk, hogyha holnap kellene játszania a Leicesterrel, mi lenne a vége.
