A címben idézett mondat Bernd Storck, a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányának a száját hagyta el, miközben a Die Welt című lapnak nyilatkozott. Az ország fele ennek hallatán most egészen biztosan felkapja a fejét, fintorog, legyint, és költői kérdésként kijelenti: ugyan már, ezek az ingyenélő, ügyetlen, semmirekellő falábúak…?
Mégis,sokan azok közül, akik így gondolkodnak futballunkról, épp úgy ott ülnek majd kedd este a televízió előtt, mi több, izgulnak is majd a magyar labdarúgó válogatottért.
Ha előre megmondom, hogy úgysem sikerül, akkor legrosszabb esetben is csak igazam lehet, miközben minden más pozitívum a véletlen műve, de ezzel a hozzáállással semmiképp nem csalódtam. A többség így gondolkodik, mert így nőtt fel, ezt nevelte bele az élet.
Van ott Franciaországban huszonhárom magyar legény, akiket két külhoni szakember vezet. Benrd Storck és Andy Möller német mentalitással úgy látszik valahogy jobban bízik labdarúgóinkban, mint sokan itthon.
Erről a huszonhárom legényről és azokról, akik ugyan jelenleg nincsenek ott Franciaországban, de a selejtező sorozat alatt hozzátették a magukét a sikerhez, az “50 perc” című minap bemutatott dokumentumfilmből derült ki feketén-fehéren, nem mindent leszaró, nemtörődöm papírkutyák. Nem átlagos “focisták”.
Olyan sportolók, akiket ugyan pályafutásuk kezdetétől többségében alul képzett, kudarckerülő edzők, és maguk sikertelenségén búsuló ellendrukkerek vettek körül, mégis a magyar labdarúgást évtizedek óta ellepő szellemi nihil ellenére képesek voltak kiemelkedni onnan.
Egy nappal az Eb-csoportkörünk első mérkőzése előtt első ránézésre mindhárom csoportellenfelünk esélyesebbnek tűnik, mert sokkal nevesebb, magasabban jegyzett klubokban, bajnokságokban futballozó játékosok alkotják a keretüket. A keddi, osztrákok elleni meccsen 135,7 millió euró áll szemben a 30,1 millióval, de a szombati ellenfelünk, Izland keretének összértéke is több, mint duplája a miénknek, 76,6, hogy a portugálok 449,9 millióját már ne is említsem. Pont így álltunk a norvégok elleni pótselejtező előtt is.
A német edzőpáros “kottája” épp ezért az egységes csapatról, az egymásért való feltétlen küzdeni tudásról, a türelmes, fegyelmezett játékról, a szabad területek lezárásáról szól majd. Óvatosak leszünk, de annyira defenzívek semmiképp, mint az északírek.
Nagyjából ennyit várok a magyar labdarúgó válogatottól június 14-én, 18-án és 22-én 18 órától. Hogy sportolók legyenek. A szurkolóktól meg azt, hogy bármi is áll az eredményjelzőn, hasonló szeretettel biztassák a labdarúgóinkat, mint Szentpéterváron a hokisokat, lévén mindkét sportág elég mélyről kapaszkodik felfelé.
Ha így lesz, még az is előfordulhat, megint igaza lesz Bernd Storcknak. Tényleg tanúi leszünk, amint az alvó óriás ébredezni kezd.
