Az első Európa-bajnoki találkozójukat a 89. percben lőtt góllal nyerték meg, majd pedig a második Eb-meccsen a 90. percben szerezték meg a vezetést és ezt követte egy újabb gól a hosszabbításban. Ezzel a két győzelemmel és a maximális pontszámmal csoportelső a házigazda együttes és egyben az Európa-bajnokság első továbbjutója is a francia nemzeti csapat.
Cserébe viszont az albánokat nagyon alaposan elkerüli a szerencse. A franciák elleni mérkőzésen úgy kaptak ki, ahogyan, előtte pedig a svájciak elleni találkozó utolsó perceiben – 1-0-s állásnál – kihagytak egy hatalmas ziccert és nem szereztek pontot. Lehetne akár több pontjuk is, de vannak annyira szerencsétlenek, hogy két forduló után nulla ponttal és nulla szerzett góllal csoportutolsók legyenek.
A franciák azt a teljesítményt nyújtották, mint amit vártam tőlük. Vagyis nem akartak látványos produkciót nyújtani, hanem ismét megelégedtek a lötyögéssel. Akárcsak az előző mérkőzésükön. Persze, utólag lehet okoskodni, hogy ezúttal is őket igazolta minden, s a két győzelemmel már csoportelsők és biztos továbbjutók, nincs itt semmi látnivaló, odébb lehet menni, stb. Szerintem egyetlen egy dolog nagyon-nagyon sokat elárul az albánok elleni francia produkcióról: a 90. percbeli akció volt az első olyan kísérlet, amelyik eltalálta a kaput. A franciákért szurkolóknak nyilván örömteli volt a dolog, hiszen kedvenc csapatuk első kaput eltaláló támadása gólt eredményezett, viszont a többi focirajongó mást gondolhat a házigazdák produkciójáról. Például azt, hogy az elsőtől az utolsó percig gólképtelennek voltak az agyonsztárolt franciák.
Az első félidő pocsék volt, s jobbára csak egyetlen szép momentuma volt, éspedig az, amikor Coman nagyon beültette a hintába Kukelit. Vagy, ha így jobban tetszik, elzavarta gyufáért. A második félidő összehasonlíthatatlanul jobb volt az elsőnél (mondjuk, azt könnyű volt túlszárnyalni), majdnem felborult a pálya, ám az albánok hozták az előzetesen várt lelkes játékot és hősiességet, de vannak annyira szerencsétlenek, hogy még így is pórul járták és még a végső sípszó előtt átment rajtuk az úthenger.
A volánnál pedig ugyanaz a focista ült, mint aki a franciák első meccsén is: Payet!
