Hírek

Ezek a belgák már annyira nem balgák

Belgium földrajzi adottságánál fogva, három karakteres futballkultúra határán fekszik. Az angol, a német, és a holland labdarúgás az évtizedek alatt egyaránt hatott fejlődésükre, de ettől még az ezredfordulóig egyáltalán nem számítottak a sportág nagyhatalmának. A ’80-as években a Jean-Marie Pfaff, Eric Gerets, Jan Ceulemans, Enzo Scifo, Luc Nilis  nevével fémjelzett generáció egész jól muzsikált, többek közt 1982-ben a mi orrunk alá is sok borsot törtek, majd 1986-ban a negyedik helyi meneteltek a vb-n, de ezt leszámítva még a hőskorban 1920-ban tudtak egy olimpiai aranyat felmutatni.

A nyolcaddöntő

Magyarország erőn felül teljesítve elsőként jutott tovább a 2016-os labdarúgó Eb F jelű csoportjából. Arra hogy a csapat világversenyen ki-ki meccset játsszon 50 éve nem volt példa.  Az Eb nyolcaddöntő sajátos forgatókönyve szerint válogatottunknak immár egyetlen mérkőzésbe kell belesűríteni mindazt a tudást, ami jelen pillanatban rendelkezésére áll. Itt nincs mód és lehetőség javításra. Itt az aktuális forma és az adódó lehetőségek maximális kihasználása dönt.

Az a régi belga futball iskola még az angol vonalat követte, ami a tökéletes fizikumra, a kiszámítható, sablon játékra épült. Azonban az 1960-as évek végén Európában kialakult egy új képzési módszer, a holland, amely forradalmasította nem csak a kontinens, hanem az egész a világ labdarúgását. A német futball is ekkor kezdte el sikerszériáját. A jelen belga stílusára elmondhatjuk, hogy ugyan számos elemet átvett a szomszédos országoktól, ám lassan önálló arculattá kovácsolódott ez az egyveleg.

Az angoloktól a fizikum fontosságát, a hosszú passzokat, az indításokat, a felíveléseket, a szélről érkező beadásokat lesték el. A németektől a rakkolást, a hajtást, a gyorsaságot, a viharsebes támadásvezetéseket. A hollandoktól a labda türelmes birtoklását, a felépített támadásokat, a jó cselező készséget, a hatékony egy az egy elleni játékot építették be oktatásukba.

A belga labdarúgók

A belga játékosok a világ legerősebb bajnokságaiban játszanak. Kiváló fizikai felépítésűek, rendkívül gyorsak, képzettek, egy az egy elleni játékban hátul magabiztosak, elől életveszélyesek. Igazi egyéniségek, akik gyakran öntörvényűek, időnként saját fejük után mennek a pályán.

A belgák kerete:

Kapusok: Thibaut Courtois (Chelsea), Jean-Francois Gillet (Mechelen), Simon Mignolet (Liverpool)
Védők: Toby Alderweireld (Tottenham), Dedryck Boyata (Celtic), Jason Denayer (Galatasaray), Björn Engels (FC Bruges), Nicolas Lombaerts (Zenit), Jordan Lukaku (Oostende), Thomas Meunier (FC Bruges), Thomas Vermaelen (Barcelona), Jan Vertonghen (Tottenham)
Középpályások: Mousa Dembélé (Tottenham), Marouane Fellaini (Manchester United), Radja Nainggolan (Roma), Axel Witsel (Zenit)
Támadók: Michy Batshuayi (Marseille), Christian Benteke (Liverpool), Yannick Carrasco (Atlético Madrid), Kevin De Bruyne (Manchester City), Eden Hazard (Chelsea), Romelu Lukaku (Everton), Dries Mertens (Napoli), Divock Origi (Liverpool)

Ebben az önálló játékstílus kialakulásában leginkább az segítette a belgákat, hogy a Németországhoz és Ausztriához, Svájchoz hasonlóan, a 2000-es évek elején átgondolták honnan jöttek és hova szeretnének tartani és központi futballfejlesztési programot indítottak.

E programnak köszönhetően Belgium az elmúlt tíz év alatt nevelte ki azt az általuk aranygenerációnak nevezett válogatottat, amely ugyan még nem nyert semmit, de tény, labdarúgóik többsége igazi futballsztár.

Szövetségi kapitányuk a bőség zavarával küzd, a sok sztár és a világranglistán elfoglalt helyezésük miatt nagy a közönség elvárása a csapattal szemben.

A belga válogatott három csoportmérkőzése alapján olybá tűnik, a pályán kialakult játékban a játékosok szerepe nagyobb, mint az edzőé. Értsd: Marc Wilmots inkább hagyatkozik játékosai egyéni zsenialitására, mint az ellenfél kivesézésére, az elemzés után felépített taktikára, merthogy alil-alig látni – ha egyáltalán – az edző által leoktatott, visszatérő játéksablont.

 

Példának okáért,

  • aki nem csak a labdát követi a szemével, de a részletekre is érzékeny az észrevehette, hogy a belga labdarúgók többször is a játék közben mutogatták egymásnak, szerintük éppen kinek hova kellett volna helyezkednie a folyamatos játék érdekében,
  • több alkalommal a támogató játékosok zavarták egymást helyezkedésükkel, ketten helyezkedtek ugyanarra a pozícióra,
  • a letámadásnál gyakran együttműködési zavar alakult ki: miközben a csapat eleje letámadást kezdeményezett, addig a középpálya visszarendeződött.

Ezek mind arra utaló jelek, hogy a játékosok együttes mozgása nincs kellőképpen megtervezve, leoktatva. Ebből kifolyólag a belga labdarúgók előszeretettel improvizálnak a pályán, igaz azt rendkívül magas színvonalon teszik. Wilmots meg – ellentétben Bernd Storckkal, aki a mérkőzés minden pillanatát precízen megtervezi – láthatóan hagyja nekik.

Mi lehet a megoldás ellenük?

Az olaszok az első meccsen megmutatták, mi a járható út a belgák legyőzésére.

  • stabil védekezéssel a játék lassítása, széttördelése,
  • három belső védős rendszer az erőcsatár Romelu Lukaku semlegesítésére, vagy a trükkös Divock Origi kikapcsolására, de nyilván ez négy védős rendszerrel is megoldható,
  • labdatartás, mint csapatszintű védekező eszköz felhasználása,
  • a saját támadásaink lehetőleg minden esetben kapura lövéssel történő befejezése,
  • labdavesztés után azonnali visszatámadás és/vagy labdaszerzés még mielőtt felgyorsulna a belgák támadása, ergo az ellenfél kontratámadásainak minimalizálása.

Ne feledjük. A meccsen az idő nekünk dolgozik. Minden egyes perccel, minden egyes megnyert párharccal, minden egyes labdatartó passzal elbizonytalaníthatjuk a belga sztárokat. Az is erőt adhat, hogy egy titkos esélyesnek kikiáltott csapatot, az osztrákokat már legyőztük, míg az extraklasszisokat felvonultató portugálokat állandó kapaszkodásra kényszerítettük.

Mint ahogy fentebb kifejtettük, a jelenlegi belga futballstílus mixeli az angol, a német és a holland iskolát. Viszont nekünk egyik sem ismeretlen, mert a csoportmeccsek alkalmával volt módunk és lehetőségünk – igaz külön-külön -, felkészülni a három alapstílushoz hasonlóan játszó ország válogatottja ellen. Izland az angol iskolához áll közel, Ausztria a némethez, Portugália a hollandhoz.

A felsoroltak együttesen adhatják a vasárnap este 21 órakor kezdődő mérkőzésen az esélyünket. Meg az, hogy Bernd Storckot jobb stratégának érezzük, mint Wilmotsot. A hab a tortán pedig az, hogy minket nem nyom semmilyen tét, mert csapatunk már most túlteljesített minden elvárást.

Magyarország – Belgium

Toulouse – Stadium de Toulouse, 21 óra
Játékvezető: Milorad Mazic (szerb)

Csapatok összértéke

  • Magyarország: 30,1 m EU
  • Belgium: 550,2 m EU

Várható játékrendszerek:

  • Magyarország: 3-5-2, vagy 4-2-3-1
  • Belgium: 4-2-3-1

Várható játékkoncepció:

  • Magyarország: türelemjáték – kivárás, játék lassítása, széttördelése,

kontratámadás és ha lehet labdatartás, támadó – védő egyensúly fenntartása, egymás funkcionális kiegészítése

  • Belgium: óvatos kezdés, tapogatózás, majd a kezdeményezés fokozatos átvétele, játék felgyorsítása, viharsebes kontratámadások, labdabirtoklás, 1:1 elleni helyzet keresése

Világranglista helyezések:

  • Belgium: 2
  • Magyarország: 20
Olvasói sztorik