Alapvetésként fogadjuk el; a jelenlegi magyar válogatott gerincét azok a játékosok adják, akik már az Egervári érában is nemzeti színű mezben futottak ki a gyepre.
Juhász Roland és Kádár Tamás már négy éve is stabilan a védelemben szerepelt, Guzmicsot a románok ellen elszenvedett 3-0-as vereség okán ismerte meg az ország, Gera Zoli volt a középpálya motorja, ahogy Dzsudzsák, Böde és Németh rohamozta halovány eredménnyel a hollandok elleni történelmi 8-1-es zakó alkalmával az ellenfél kapuját.
Mindez csak azért fontos megjegyezni, mert Egervári Sándor több éves kapitányi munkával nem tudta elérni, hogy válogatottunknak legyen alapjátéka és stabil védekezése.
Az ebből fakadó, a világbajnoki selejtezősorozat végére teljesen kilátástalanná váló játékot is azért nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ugyan franciaországi Európa-bajnokságra készülő válogatottunk fejlődési pályájának megítélése okán nem szaladhatunk vissza 6-8 évet az időben, de a kiinduló pontot, a jelen sorozat kezdetét, a Pintér Attilával az északírektől elszenvedett 2-1-es pofont valamelyest mégiscsak befolyásolták az előzmények.
Ami Egervárival ellentétben Pintér javára írható, kinevezésével a szurkoló számára is felismerhető alapjáték rövid idő alatt megvalósult. Azzal az “apró” hibával, hogy a Győrrel bajnoki címet szerző edző a megbízását követő tétmeccs nélküli téli hónapokban nem egy, hanem mindjárt négy alapjátékot oktatott le a válogatottnak, míg az északírek elleni első, igazán fontos találkozón, hirtelen egy ötödiket kellett volna előadnia csapatunknak.
Pintér túl sokat akart a játékosoktól, ami ahhoz vezetett, hogy azok sok mindent tudtak, de semmit sem jól.
A Hertha BSC-t vezetőedzőként Európába vezető szakember kettős szerepvállalásakor egy stabil védekezésre alapuló alapjátékot favorizált úgy, hogy közben visszanyúlt a már nemzetközi tapasztalatokkal felvértezett játékosokhoz.
Dárdai a reális helyzetértékelésével egyúttal a mentális terhet is levette a csapatról. Kijelentette, ne álmodozzon senki, a cél a harmadik hely, aminek következtében kilencven percig futottak a játékosok, mert senkit sem nyomott agyon, bénított meg a tét, a vereségtől való félelem a hetvenedikben.
A csapat szépen, lassan csipegette pontjait, az önbizalom és a hit meccsről-meccsre nőtt. Az egyszerű, de rendkívül szigorúan védekezésen alapuló alapjátékunknak köszönhetően gólt csak nagy nehezen, vagy egyáltalán nem kaptunk, de – többnyire pontrúgásból – rendre sikerült összehoznunk egy-egy találatot.
2015 szeptemberében lépett színre Bernd Storck, aki nehéz örökséget vett át, hiszen a kinevezése utáni sajtótájékoztató is inkább Dárdai Pálról, mint róla szólt.
Ön szerint fejlődött a labdarúgó-válogatott az Eb-sorozat első meccse óta vagy sem?
A német szakemberrel a románok (0-0) és az északírek (1-1) elleni meccs még a Dárdai vonalat követte – betonvédekezés, kontrázás és pontrúgások utáni gól.
A Feröer-meccs (2-1) második félidejében, az ellenfél 1-0-ás vezetésénél Storck kénytelen volt váltani, „szabadjára engedni” a csapatot, amely sikerre vezetett. Ugyanezzel, a nyílt játékot jobban felvállaló játékkoncepcióval próbálkozott a tét nélküli görögök elleni (3-4) meccsen – sikertelenül.
Azonban mindezen előzményekből nem következett a norvégok elleni magabiztos oda-vissza siker, ahol a betonvédekezés megmaradt kiegészítve a kimondotta bátor húzásaival, amely győzelmeket eredményezett. Storcknak köszönhetjük Nagy Ádámot, Kleinhesier Lászlót és az addig utoljára Pintérnél játszó és gólt szerző Priskin Tamást is.
Az északírek elleni vereség óta a tizenegy tétmeccsen bekapott hét találat legalábbis ezt bizonyítja. Azonban választ csak a horvátok elleni meccsen (1-1) kaptunk arra, hogy komoly ellenfél ellen, vert helyzetből is talpra tudunk–e állni, hiszen ezen meccs második félidejében már a letámadás, és labdaszerzés utáni azonnali visszatámadás alkalmaztuk, ami működött.
Ezután érkeztünk el az Elefántcsontpart elleni találkozóhoz (0-0), ahol csapatunk ismételten lépett egyet előre.
Az erős ellenfél ellen, amikor nálunk volt a labda, labdatartásra épülő támadó koncepciót valósítottunk meg, pozíciós játékkal.
![Eb 2016: fejlődött válogatottunk, ez nem kérdés 1 Kétemberes labdajáratás Juhász és Lang között. A felfutó szélsővédők nem is látszódnak a képen Forrás: 24.hu](http://eb2016.24.hu/app/uploads/sites/14/2016/05/juhasz-lang-300x225.jpg)
A csapatunkat korábban jellemző típus labdakihozatal, miszerint a kapusnak visszaadott labdát előre vágjuk Szalainak, aki vagy le tudja birkózni az ellenfelét vagy nem, felváltotta a hátulról való támadásépítés és olyan korszerű összjáték elemek használata, ami az Egervári-Pintér éra alatt elképzelhetetlen volt.
![Eb 2016: fejlődött válogatottunk, ez nem kérdés 2 Labdajáratás Nagy Ádám vonalbontásával tengelyben Forrás: 24.hu](http://eb2016.24.hu/app/uploads/sites/14/2016/05/nagy-adam-300x225.jpg)
Ami a legutolsó meccsen már nyilvánvalóan látszott, felfutó szélső védőkkel játszottunk, úgy, hogy a labdakihozatalt többnyire mélységi felpasszokkal, labdavezetéssel, vagy labdajáratás után Nagy Ádám, vagy Pintér tengelyben történő vonalbontásával és Fiola, vagy Kádár felfutó szélső hátvéd játékával oldottuk meg.
![Eb 2016: fejlődött válogatottunk, ez nem kérdés 3 Labdajáratás Pintér vonalbontásával szélen, Fiola felfutó szélsőhátvéd játékával Forrás: 24.hu](http://eb2016.24.hu/app/uploads/sites/14/2016/05/pinter-adam-300x225.jpg)
Csapatunk az Elefántcsontpart elleni felkészülési mérkőzésen a támadásépítés során már előszeretettel használt használt súlypont áthelyezéseket is.
Védekezésünket az addigi passzív területvédekezésről Storck átváltotta aktív területvédekezésre, annak is a letámadásos verziójára.
![Eb 2016: fejlődött válogatottunk, ez nem kérdés 4 Forrás: 24.hu](http://eb2016.24.hu/app/uploads/sites/14/2016/05/szalai-adam1-300x225.jpg)
Csapatunk Szalai Ádám vezérletével indította a letámadást és itt mindjárt választ is kapunk arra, miért favorizálja őt Storck, és miért nem Nikolicsot, vagy Bödét. Azért, mert Szalai többnyire nem a labdát birtokló belső védőt támadja le közvetlenül, hanem előtte lezárja a keresztpassz lehetőségét, ezzel arra kényszeríti, hogy előrefele passzoljon, ahol már ott figyel labdaszerzésre éhesen Pintér, Kleinheisler, vagy Dzsudzsák egyszerűen azért, mert ezt ő csinálja a legjobban.
Épp egy ilyen letámadás után alakult ki Kleinheisler nagy helyzete.
![Eb 2016: fejlődött válogatottunk, ez nem kérdés 5 Forrás: 24.hu](http://eb2016.24.hu/app/uploads/sites/14/2016/05/szalai-adam-300x225.jpg)
Leszögezhetjük, hogy válogatott csapatunk folyamatos építkezésben van. Meccsről-meccsre öles léptekkel halad előre. Az a fejlődési ív, amit befutott 2014 októbere óta, az jelentős és a magyar edzőknek is minta lehet, hogyan és milyen lépéseken keresztül kell egy csapatot felépíteni. Az persze más kérdés, hogy ez a töretlen fejlődést mutató görbe az Európa-bajnokság három tétmeccse alatt merre kanyarodik. Bízzunk benne, hogy egyszer sem meg vízszintes alá.
Ferenczi Attila