Bejárta Európát ez a kép, amin egy erősen kigyúrt magyar férfi Hooligan felirattal a hasán pózol:
Fotó: Europress
A sajtó nagy része rögtön le is csapott rá. Az angol média, élén a The Sun bulvárlappal azzal próbálja a figyelmet elterelni saját szurkolói bunkóságáról, hogy Franciaországban tartózkodó honfitársait egyenesen a magyar huligánoktól félti. Itthon pedig mindenkit lenáciztak, aki szurkoló, nagy darab és kopasz.
Így tettek a képen félmeztelenül látható férfival, Bano Attilával is. A sportmindig.hu kiderítette, Attila Újpest-szurkoló, habár a meccsekre már nem tud járni, mert 18 éve Spanyolországban él. Háromszoros spanyol testépítő bajnok, egyetemen tanít egészséges életmódot, személyi edzőként is dolgozik, van egy gyereke.
A lap azt írja, a náci eszmék nagyon messze állnak tőle, nyíltan vállalja, hogy nem rajong sem a nácikért, sem a homofóbokért. Akik ezt terjesztették róla, azok ellen perre készül. Facebook-oldalán amúgy vannak Trianonnal kapcsolatos bejegyzések, de természetesen ez nem jelent semmit.
Egyébként tényleg vannak, akik szoktak magyar meccsekre is járni, felismerni arcokat, sőt rég nem látott arcokat is, akik a regisztráció vagy a szkennelés miatt már nem járnak meccsekre. Természetesen közülük se mindenki szélsőséges, sőt nagy többségük nem az!
Eddig három olyan emberről készült kép, amire azt lehet mondani, hogy szélsőjobboldali. Az egyik, amikor egy fekete pólós férfi náci karlendítést csinál. Igen, az az volt. Az nem szívtől-égig, ezt meg lehet különböztetni. A másiknak egy horogkereszt van a karján, a harmadiknak meg birodalmi sas a hátán.
De 25-30 ezer magyar van kint. És nyilván én is tudom, hogy megbújik még ott 10-20-100 szélsőjobbos, de ez még mindig elenyésző. Megjegyzem, ők nem csak focimeccseken vannak ott. Koncertekre is járnak, sőt bevásárlóközpontokba is, éttermekbe, a villamoson.
Nem szabad azt gondolni, hogy egy focimeccs a fasiszták találkozópontja.
Pajor Tamás zenész, mai Facebbok-bejegyzésében azt írja,
Kedves barátaim!
Szükségét érzem, hogy egy tegnap megjelent őrültségre reagáljak. A sajtóból értesültem Dániel Péternek, a közelmúltban Izraelbe emigrált ügyvédnek a magyar futballválogatottat és szurkolókat becsmérlő nyilatkozatáról. Én a magam részéről magyar-zsidóként, vagy ha tetszik zsidó-magyarként leghatározottabban elhatárolódom ettől a visszataszító hangvételű, rosszindulatú megnyilvánulástól. Végre történik ebben az országban valami olyan, aminek pártállástól, világnézettől, származástól és vallási hovatartozástól függetlenül mindenki tud örülni.
Hozzáteszi, ő továbbra is jó szívvel szurkol a magyar válogatottnak.
Dániel Péter egyébként már reagált is Pajor bejegyzésére:
Tessék mondani, azt én most ugye jól érzékelem, hogy a fél magyar sajtó és a futballnacionalizmus csapdájában vergődő primitív, mélymagyar egyének tömegei szimpla faji kérdéssé redukálták a szánalmas magyar foci és a gusztustalan, szélsőjobbos, antiszemita “szurkolók” elleni jogos kritikáimat? Hiszen a fél magyar sajtó azt emelte ki, hogy még a zsidó Pajor Tamás is elhatárolódott tőlem ebben a kérdésben.
Meg kell különböztetni az ultrát, a huligánt és a nácit.
Beszéltünk néhány emberrel, akik magyar meccsekre is járnak, és kint voltak a magyarok első két Eb-meccsén is. Azt mondták, nem láttak karlendítést, nem láttak balhét, nem volt kötekedés, mindenki együtt vonult, fradista, újpesti, debreceni, fehérvári. A stadionban volt egy kis balhé (a rendezőkkel), ott voltak tőlük nem messze, egy percig tartott az egész, aztán jöttek a rendőrök. A szurkolók nagy részének egyébként nem tetszett a botrány, csürhének nevezték a balhézókat:
A legdurvább eddig a conchitás heccelés volt, ami persze tök alpári és felesleges, de hol van ez attól, amikor angolok pénzt dobáltak a Down-kóros cigánygyerekeknek és ezen röhögtek, vagy amit a horvátok műveltek. Nem is beszélve az oroszoktól, ami már a legalja mindennek.
Ezek közül persze egyik sem menti fel azokat a magyar szurkolókat, akik nem tudnak viselkedni, akik abban látják életük kiteljesedését, hogy majd ők megmutatják Európának, hogy mekkora faszagyerekek. Eddig egyébként semmi ilyen nem történt, nem volt üzengetés, nem volt kergetőzés az utcán, dobálózás. Volt egy, még a franciák számára is emlékezetes vonulás, volt jó néhány felejthetetlen pillanat.
Ma vagy legkésőbb holnap pedig jöhet a továbbjutás.
